Megvan az az érzés, amikor szerelmes vagy de az egész olyan bizonytalan, fogalmad sincs, milyen a kapcsolatod az illetővel, de tudod hogy az életed és halálod jelenti a jelenléte, és az utolsó cérnaszálat jelenti közted és az épp elmeállapotod között, de még ő is kikosaraz a ballagásod előtti napon, és egyedül kell helyt állnod egy olyan rendezvényen ahol senki nem lesz aki számodra igazán fontos az anyádon kívül?
Nekem is.
Az összes barátom külföldi, vagy ballag, vagy ballagtat, vagy egyetemista, vagy mentális problémákkal küzd mint én.
Mindenkinek megvan az indoka, hogy miért nem tud eljönni, az egyetlen alkalomra amikor szinte könyörgök hogy ne kelljen egyedül lennem.
Természetesen nem haragszom. Én? Én vagyok a legjámborabb ember; ha megversz, leköpsz, meggyalázol, lefotózol, ország világ előtt nevetség tárgyává teszel, én akkor is megbocsátok és szeretlek. Mindig magam elé helyezlek.
Azért remélem tudod hogy fáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése